2011. szeptember 28., szerda

Gyerekszájkalászatok

Legyenek már mégis egy helyen gyermekeink közelmúltbeli sziporkái.
Kisebbik, lassacskán már négyéves lányunk, Hancsi, miután megszaglássza a fogkrémet:
– Egy kicsit jó illata van… de nagyon meg büdös.
És amikor atyjával vitatkozva kivágja a végső tromfot:
– Te semmitudó!

2011. szeptember 27., kedd

A város, ahol élek I.

Metrón utazom a nagyvárosban. Bal kezemben egy verseskötetet tartok, olvasom is ráadásul, jobbommal a fejem fölött lógó fogantyúba kapaszkodom. Az oldal végére érve eleresztem a fogantyút, hogy a következő oldalra lapozzam további betűkért. A kezem által bejárandó út nyolcvan centiméter, a feladat végrehajtása mindössze három másodpercet vesz igénybe.

2011. szeptember 24., szombat

Megszégyenülés

Kései ébredés, kávézgatás, a tévé bekapcsolva. Ha jól sejtem, amerikai gyártású valóságshow-szerűség megy az egyik csatornán. Családok szerte Amerikában, felnőttnyelven szólva „kezelhetetlen” gyerekekkel, mígnem megjelenik a szuperdadus, varázspálcájával suhint egyet, és helyreáll a rég vágyott rend.

2011. szeptember 20., kedd

Lilla, a nő

Mindig tervekkel megyek könyvtárba, szabadságot vesz ki miatta az ember, úgyhogy muszáj célirányosnak lenni. Leülök, kikérem a munkatervembe illeszkedő könyveket és folyóiratokat, aztán teljesen véletlenszerűen kezembe akad mindenféle sokkal érdekesebb dolog, a múlt egy-egy tüneményes morzsája. Ma például a legidősebb Szinnyei (a Gőzhangya) egy 1892-es cikke Csokonai Vitéz Mihály komáromi szerelme és múzsája, Vajda Julianna, vagy ahogy mindenki ismeri, Lilla életéről. (A szintén komáromi Szinnyei fiatal süldőként még láthatta az idős Lillát megkopott fényében, hogy irigylem érte!) Amit olvastam, teljesen banális történet, képtelen vagyok bármiféle eredeti tanulságot levonni belőle. Azt hiszem, tízből hét férfi úgy gondolja, hogy tízből hét nő ilyen. Mégis leírom.

2011. szeptember 3., szombat

Párizs hercegnője

Lakodalomba készülődik a család. Egyszerű tőmondat, hallatán bohó és gyanútlan emberek kiadós hejehuja-tilláromot, asztalroskasztó traktát látnak lelki szemeik előtt, és lábaikban már érzik a szakadatlan táncot. Rendben is van ez így, őszintén és teljes erkölcsi kiállással támogatom embertársaim holtig tartó naivitását, de nekem nem adta meg a sors azt a kegyet, hogy bohó és gyanútlan lehessek. Négy nővel élek együtt, és ehhez a körhöz gyakorta és szívesen csatlakozik a közelben élő Anyósom is, tovább torzítva a családon belüli ivararányt és borzolva egyébként is megkopott kedélyemet. Szigorú és gyanakvó vagyok.