2014. január 28., kedd

Még hogy gyerekszáj...!

Emma lányom (8) este, fektetéskor még betámad, éppen amikor már valamelyest ernyednének az idegszálaim:
– Ha nekünk, gyerekeknek nem engedtek meg valamit, nektek ugyanazt miért szabad? Például ti miért maradhattok fenn tovább?
Nem igazán akaródzik válaszolni. Nem is találok különösebben épkézláb magyarázatot, így hát mondom inkább ész nélkül, ami jön:
– Azért, kislányom, mert mi már felnőttek vagyunk. Egy csomó dolog el van már rontva bennünk meg velünk, és így kompenzálunk, hogy fennmaradunk, pedig fáradtak vagyunk. Meg eszünk is közben, pedig már fogmosás után vagyunk. Tudjuk, hogy talán nem kéne, de fittyet hányunk rá. Ez is a felnőttélet része.
– Az mit jelent, hogy kompenzáltok?

2014. január 22., szerda

Emberiség

Határozottan és visszavonhatatlanul meg vagyok illetődve.

A tárcám mélyén születésüktől fogva magamnál hordom a lányaim babakarszalagjait és köldökzsinórcsipeszeit. A huszonegyedik század hűvös homlokú fiaként én így adózom a középkori babonaságok és a pars pro toto mágia oltárán. A minap a nagylányom karszalagját valahogy kiránthattam a tárcámból, a munkahelyem környékén, a külső Váci úton. Megviselt, sápadt rózsaszín kis csomag, rajta a lányom jól olvasható nevével. Nem vettem észre, hogy eltűnt, van ott még karszalag és csipesz, ahonnan ez jött. Valaki viszont észrevette, felvette a sárból, talán el is mosolyodott, amikor felismerte azt a sáros-rózsaszín valamit, gondolt egyet és leadta a legközelebb eső irodaházban. Hátha ott dolgozik, aki elveszítette. Történetesen nem a mi irodaházunk volt az, és nem találtak Terbócsot egyik emeletén sem. Így hát másnap az ottani portaszolgálatos felvette a kabátját, és egy irodaházzal odébb vitte a kis csomagot. Az itteni portaszolgálatos átvette, szeretném hinni, hogy ő is kedvesen mosolygott közben, majd elkezdték körbehívni a hétemeletes irodaházban bérlő tucatnyi céget, dolgozik-e náluk ilyen furcsa nevű egyén, akár nő, akár férfi, mert ez és ez történt. Legvégül a mai napon megcsörrent a telefon az asztalomon, hogy van-e Terbócs Emma nevű lányom, mert ha igen, akkor vár rám valami odalenn.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . .