Emma lányom (8) este, fektetéskor még betámad, éppen amikor már valamelyest ernyednének az idegszálaim:
– Ha nekünk, gyerekeknek nem engedtek meg valamit, nektek ugyanazt miért szabad? Például ti miért maradhattok fenn tovább?
Nem igazán akaródzik válaszolni. Nem is találok különösebben épkézláb magyarázatot, így hát mondom inkább ész nélkül, ami jön:
– Azért, kislányom, mert mi már felnőttek vagyunk. Egy csomó dolog el van már rontva bennünk meg velünk, és így kompenzálunk, hogy fennmaradunk, pedig fáradtak vagyunk. Meg eszünk is közben, pedig már fogmosás után vagyunk. Tudjuk, hogy talán nem kéne, de fittyet hányunk rá. Ez is a felnőttélet része.
– Az mit jelent, hogy kompenzáltok?