2015. január 26., hétfő

A város, ahol élek VIII.

Késő délutáni hosszú emberkígyó a körúti Spar egyik pénztáránál. Kevéssel előttem testesebb hatvanas férfi, jólesően mosolyog, fejben talán andalító hárfamuzsikát ad elő a maga örömére. Zakókabátja, pakompartja és szemüvege a kora nyolcvanas évek illatát idézi fel szaglóidegeimben, mosolya és tekintete időtlen. Jólesik ránéznem. Ahogy felszabadul előtte a gumiszalag, telipakolt piros kézi kosarából ráérős, kényelmes mozdulatokkal kirámolja rá a portékát. Hetvenkét folyócentiméteren hézagmentesen teríti az árut, akkurátusan elhelyezi mögöttük a „Következő Vásárló” táblácskát, majd megfordul, és ráérős kacsázó lépteivel együtt újra elnyeli az üzlet gyomra. Ismét üres a kosara, folytathatja a vásárlást.