2011. december 30., péntek
Hancsi mesél
Négyéves Hancsi lányom imád mesélni, különösen közterületeken, utcán, buszon, villamoson, ahol nagy és remélhetőleg hálás a közönség. Elbeszélései finoman szólva is pszichedelikus álmok, nyelvtani kohézió még csak-csak akad bennük, de történetvezetését kevéssé jellemezhetjük következetes dramaturgiai ívvel vagy áttekinthető epikai szerkezettel. Mi több, történetei a morális tanulságoknak is híján vannak.
2011. december 28., szerda
Fátumpanel
Vendégségben vagyunk. Ötéves Emma lányom nagyon csúnyán köhög. A vendéglátó hölgy sajnálkozva néz rá, majd vigasztalóan megsimogatja a fejét:
– Nem baj, Emmácska, egy-két nap, és elmúlik ez a csúnya köhögés.
Lányom a ködös távolba fúródó tekintettel nagyokat sóhajt, végül azt mondja:
– Bizony... minden elmúlik egyszer…
2011. december 27., kedd
A város, ahol élek II.
– Halló, ***taxi? Egy autót szeretnék kérni a Nemzeti Színházhoz. A Wesselényi–Vörösmarty sarokra lesz a fuvar.
– Értem, köszönöm. Melyik Nemzetihez menjünk?
– A színházhoz.
– Úgy értem, melyik Nemzeti Színházhoz?
– ...
– Uram...?
– Bocsánat, nem igazán értem a kérdést. Budapestről hívom.
– De melyik Nemzeti Színházhoz kéri a kocsit?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)