Csak bot és vászon, de nem bot és vászon

Állok a zebránál, várom, hogy zöldre váltson a lámpa. Természetesen cigarettázom, szórakozottan fújom a füstöt a városon ülő ködbe. Ekkor közvetlenül mellém, a járdaszélre lép egy anya, karjában négyévesforma gyermeke. A zöldre várnak ők is, hogy továbbmehessenek. Első ösztönös gondolatom, hogy odébb húzódom, mégse menjen a gyerekre a cigarettafüst. Második gondolatommal konstatálom, hogy cigányok, és agyamban máris sorjáznak a közeljövendő másodpercek vágóképei.