Álom hétköznap

valamilyen munkát kell megcsinálnom, és gabi megengedi, hogy ott maradjak, használjam a gépét, nagyon fura, lapos képernyő, fekete háttérrel, ott is dolgozom, valamit nagyon csinálok, közlekedni csöveken futó kis ülőliften lehet, aztán elmegyek sétálni, csehszlovákiában vagyok, egy hatalmas park van előttem, kis, tűkeskeny vájatba illeszkedő kerekeken futó nagykocsik visznek, elindulnak egyik irányba, de vége a sínnek, ott ül egy lerobbant alak, kérdez valamit, de nem értem, ismerős, de nem jövök rá, ki az, máris visszafordulnak a kocsik másik irányba, két hurok után egy piacon vagyok, cselák feliratok, kaják, sok piszkos ember, van egy beöblösödés, ott egy primitív, de erős fickó

Félidő

Aztán egy napon, hetedik osztályban az osztályfőnököm az iskolából hazazavart valamiért, talán az ellenőrzőmért, felkaptam a biciklire és hazatekertem, de az utcánkba fordulva ösztönösen beletapostam a fékbe, egy mentőautó fehérlett vészjóslóan a házunk előtt, teljes kábulatban szálltam le a bicikliről, és tétován elindultam a házunk felé, de mielőtt bejutottam volna, Apám, a rettenthetetlennek ismert titán támolygott ki az ajtón vörös szemekkel, engem észre sem vett, rám sem nézett, csak elbotorkált mellettem, miközben valami halk nyöszörgésféle hang áradt a torkából

Hercegkisasszony-világ

Ébredés után mindahányan lustálkodva nyúlunk el a szülői ágy párnái és takarói között. Emma lányommal azt játsszuk, hogy mondok egy melléknevet, aminek ő megmondja az ellentétjét. Ötéves, meglehetős biztonsággal lavírozik az akár elvontabb fogalompárok között is. Időnként azonban Hancsi húga is beszáll a játékba, derültséget keltve és megkapó betekintést nyújtva egy hároméves gyerek fejében kavargó nyelvi és fogalmi dichotómiákra:

• csúnya ↔ hercegkisasszony

• büdös ↔ kicsit büdös

Ajtó a külvilágra

Kopogtatnak. Odaballagok, kinyitom az ajtót, s a feltáruló külvilág peremén, a küszöbön túl egyik ritkán látott szomszédasszonyunkat pillantom meg. A nevét még csak nem is sejtem, ahogy azt sem, vajon tegeződünk vagy magázódunk-e. Szerencsére azonnal és illedelmesen köszön, amiből kiderül, hogy magázódunk. Visszaköszönök én is azonnal és illedelmesen. Ekkor még nem sejtek semmit, ura vagyok a helyzetnek.

A doktor néni

Fél füllel hallom a szobából, ahogy a lányaim odakint az ebédlőben játszanak. Vacsora után vagyunk, az elnyúláson kívül semmi dolgom nem akad, jólesően hallgatózom hát.

– Tátsd ki a szád! – mondja ötéves Emma lányom a húgának.

– Ááááá – hallom az engedelmes választ.

Fenyvesi anziksz

Fényképek itt

Fázós séta ötéves Emma lányommal a Balaton-parton. Kulisszául szolgál a szemerkélő eső, az orkánszél és a csüggedés, hogy barbár eszkimó törzsek támadásaitól kell tartanunk a nyaralás alatt. Ráadásul nagylányom egyfolytában nyüstöl:

– Apa, vegyél nekem fagyit!

– Beszélgessünk valami másról. Az elmúlt félórában számos alkalommal megbeszéltük már, hogy nincs fagyizás.

– De miééért...?! – tör elő lányomból az atyai fafejűség felett érzett, mélyről jövő kétségbeesés.

Monitorláz

SZEREPLŐK
EMMA: Ötéves, dinamikus alak, e pillanatban hízelgő kiscica, később bosszúszomjas fúria
APA: Harmincas, statikus alak, e pillanatban és az elkövetkező tízezerben a számítógép előtt ül

EMMA (hat karját és négy pár lábát apja végtagjai köré fonva): Édes drága apucikám, hadd játsszak a számítógépen...!
APA: Kislányom, megbeszéltük, hogy csak hétvégén van számítógépezés.

Szülők iskolája

Egy
A múlt év egyik késő tavaszi napján a trolibuszon egy apát láttam gyermekével. A jól ismert útvonal nem kötötte le az érdeklődésemet, egyébként is kíváncsi ember vagyok, így hát szemérmetlenül őket figyeltem. Egymás mellett ültek, s míg a kislány a környező világ száguldása felett álmélkodott, az apa a kezében tartott vaskos irományba mélyedt. A kislány időről időre lelkesen, csilingelő hangon hívta fel apja figyelmét egy-egy külvilági mozzanatra. Az apa leánya felé fordulva sietős mosolygással nyugtázta a soron lévő látványt, de keze már idegesen továbblapozott, hogy egy szemvillanással később tekintetét ismét a paksamétára szegezhesse.

Amikor a gyerek nevel

SZEREPLŐK
MAMA: Világéletében egyszerű, drága asszony, napjainkban nyúzott nagymama, közel a hatvanhoz, élete a család áldozatos szolgálatában telik
EMMA: Ötéves unokája, mi sem természetesebb számára, mint hogy nagyanyja élete az ő áldozatos szolgálatában telik

EMMA: Mama! Azt hogy kell mondani románul, hogy barát?
MAMA (hagymát pucol): Nem tudom, kislányom, én nem tudok románul. Majd Anya megmondja, ha hazajött.
EMMA (kissé csalódott): Hát... na jól van. (intőn emelve mutatóujját) Csak ne felejtsd el megkérdezni tőle.

Nálatok vannak-e állatok?

Falusi gyerekként sosem éreztem késztetést arra, hogy egymással marakodó kutyáinkat-macskáinkat, a baromfiudvar zajos aprónépét, az időnként bégetéssel és mekegéssel kiegészülő háztáji kórust túlkiabálva a szüleim elé álljak: ugyan lehetne-e énnekem valamiféle házi kedvencem? Teszem azt, egy raj zebradánió, sőt, rögtön egy pár zebrapinty is. Hiszen haszontalanságukban is olyan szépek lehetnek így együtt.

Családi melodráma két felvonásban

SZEREPLŐK
APA: Energikus harmincas férfi, sztentori hanggal, tekintete a horizonton
HANCSI: Kislánya, hároméves, öntudatos fülkeforradalmár, tekintete a zeniten

APA (a friss kikelet hangján): Gyere, te pocok, felöltözünk!
HANCSI (kedves önfeledtséggel magyaráz): De Apa, a zöld kicsi tündér szomorú itt a szobában, ugyanis meg kell keresnem neki a barátját, a nagy lila vízilóóót. Ezt kérte tőlem, tudod?

Csak hurkapálca és papírKosztolányi Dezső-ellenes vasárnap a Városligetben

Országok sátrai a Városligetben. A Norvégia-sátornál, a tömegben elmarok egy hurkapálcás norvég papírzászlót, és hároméves lányom kezébe nyomom.

– Ez a norvégok zászlaja – teszem hozzá felvilágosításképpen. Hároméves gyerek ezen a nyomon már el tud indulni. Ő azonban másodpercekig tanácstalanul nézi, mintha még a zászlót tartó kéz sem hozzá tartozna.