Álom hétköznap

valamilyen munkát kell megcsinálnom, és gabi megengedi, hogy ott maradjak, használjam a gépét, nagyon fura, lapos képernyő, fekete háttérrel, ott is dolgozom, valamit nagyon csinálok, közlekedni csöveken futó kis ülőliften lehet, aztán elmegyek sétálni, csehszlovákiában vagyok, egy hatalmas park van előttem, kis, tűkeskeny vájatba illeszkedő kerekeken futó nagykocsik visznek, elindulnak egyik irányba, de vége a sínnek, ott ül egy lerobbant alak, kérdez valamit, de nem értem, ismerős, de nem jövök rá, ki az, máris visszafordulnak a kocsik másik irányba, két hurok után egy piacon vagyok, cselák feliratok, kaják, sok piszkos ember, van egy beöblösödés, ott egy primitív, de erős fickó, és itt már valakivel vagyok, nem tudom, kivel, csak azt, hogy ismerem, átdobok egy üveget, az eltörik és mennénk, egy picit a társam megáll inni, valamilyen ásványvízből, nagyon ízlik neki, kérne még, az izmos közben pálinkát iszik, mondja, itt mindenki azt, közben kiönti a kukába, amikor nem figyelünk oda, azt mondja a társam, akit nem is ismerek, hogy meg kell nézni, hol lehet még ásványvizet venni, az izomagyú hetykén elvonul, pörgeti a telefonkönyvet, mondom, persze, magyarországon is csak palackozóüzem van, az izomagyú erre dühödten visszafordul, pedig előzőleg nem volt mérges, amikor eltörtem az üveget, most nagyon fenyegető lesz, mi visszamenekülünk a kórházba, de szinte rögtön visszatérünk, tudom, hogy valamit meg kell csinálnom, valamit félbehagytam, lelkiismeret-furdalásom van, először csavarozok egy párnafát, de bénázom, végül zsebre vágom a csavart, aztán az anyát is elrakom, pedig a helyén sincs, akkor már anyu is ott van, és ekkor hirtelen már más a feladatom, a beöblösödött részből nagy helyiség lesz, mocskos kövezetű, valamit csinálok, csinálok, csinálok, vera az egyik ágyon fekszik, féltékeny vagyok, mert nagyon jól érzi magát az atlétatrikóssal, rólunk beszél neki, a padlón lukak, nyelik a vizet, mert az egyre csak ömlik és egyre nagyobb, nagy lukak a kövezeten, ömlik le a víz, nyomában csillogóan tiszta bordó kövezet marad, épp azt mondja verának, hogy mindenki vétett ellene, a szülei hazudtak neki, apja lopott, én eközben viszolygom, hogy a lukakban biztosan mocsok van és az feljön, félek tőle, kimegyek, odakint mindenhol medencék, csinálni kellene valamit, van egy velorexem, beülök, vezetgetem, nagyon élvezem, apu akarja, hogy levigyem mediolanum környékére, a piacra árulni, ennyi és ennyi, na jó, nem nagyon akarom, de mégis belemegyek, vidáman utazunk a napfényben, a zsebemben halkan megszólal a telefon, maci az, kell neki a hangfal, mert ami van, az nem jó, mire leteszem, nem találom a velorexet, érte kell mennem, a márki úton rohanok vissza, nem ismerős, elérek egy helyig, lépcsőn le, kívülről nagyobb épületnek látszik, átjutok a boltíven és egy falu főtere, kereszteződéssel, cukrászdával, mindennel, apu is ott van, idáig jöttünk a velorexszel, mondja, de nem hiszek neki, tudom, hogy idáig nem jöttem el, dühösen elmegyek, egy tornaépülethez érek, bemegyek, a leeresztett redőny résein át látom az utcát, a postás a földön fekszik, elesett a biciklijével, mellette a földön egy csomag, ő pedig ír valamit és káromkodik, idegesen kiüvöltök, hogy jövök már, csak ne prézsmitálj, bazdmeg, mire kiérek, a postás már a létrán mászik fel, na, megvolt az iskola, öcsi, kérdezi gúnyosan, hazudok neki valamit, végül pénzt ad, két bankó térképszerű, meg van hátra egy barna-fehér címletű is, elképedek, a térképet és a gyanús bankót a postásnál hagyom, visszamegyek az épületbe, a ház sötét, mi a földszinten lakunk, a hátsó bejárat közelében egy nyirkos, koszos lukban, egy köszörűs dolgozik bicikli hajtotta köszörűkövén a folyosón, mint mindig, én kis összegöngyölt papírbankókat rejtegetek a markomban, odaadom a köszörűsnek, spanyolul beszél, ettől megkönnyebbülök, a levegőben megjelenik egy helikopter, a kapun lassan kigurul egy kis piszkosfehér gipszgolyó, a járókelők és a feleségem is nézi, hirtelen egy kövér néger nő utánaugrik, felkapja a földről, de ekkor a helikopterről lelövik, menekülve rohanunk, kisebb gyerek vagyok, a pénz nálam van, félek a zsebembe rakni, így továbbra is összegöngyölve-gyűrve a kezemben tartom, de ez sem nyugtat meg, megyek végig az utcákon, s egy ablaknál látom a spanyol nyelvű kiírást: magyarország, bent egy szexuálisan nagyon vonzó, érett és buja fiatal lány, nehezen értünk szót, talán ő is spanyolul beszél, de valahogy furcsán, végül idead nekem egy tucat alumínium sátorkarót, tudom, hogy ezekkel dolgom van, ismét felnőtt férfi vagyok, bedugom őket a pólóm alá, a nadrágom övébe szorítva, és elindulok a város felé, rájövök, hogy ez kolumbia, hamarosan balra egy fehér, emeletes családi házat pillantok meg, rögtön utána egy nagy, meredek lejtésű domb, egyenruhás ember lép ki pórázon vezetett német juhászkutyával a ház emeletnyi magasságban nyíló bejárati ajtaján, lejön a lépcsőn, megijedek, az újságok megírták, hogy szobrokat törtem össze, hiába próbálom leplezni a félelmemet, gyanús leszek a számára, visszarohan fegyverért a házba, én is nekilódulok, hogy elbújhassak a domb mögött, hallom, hogy ott van a nyomomban és egyfolytában kiabál, időközben egy kövér férfi is csatlakozik hozzá, a dombtetőn kétségbeesve ütközöm egy vasléces kerítésbe, így mellette futok tovább balra, egyszerre tíz méter mély szakadék tátong előttem, leugrom, s földet érve elájulok, a szakadék szélén maradva látom a saját ugrásomat, és ahogy elterülök odalent, odaér a kövér ember is, ő is elrugaszkodik a földtől, de pont bevágódik elé egy helikopter, s a légcsavar szétdarálja a zuhanó testet, vérvörös lesz a pilótafülke teteje, látom, hogy időközben a fegyveres férfi megmotoz, és diadalittasan megtalálja a sátorkarókat, pont odaér a szép lány, és rám mosolyog, tetszem neki, ingerlően szép a feneke, de máris egy gördeszkaféleségen hasalva gurulok egy széles kertvárosi utca lejtőjén, nem vagyok ura a járműnek, a kanyarban egy plexi buszmegálló, tele hatalmas, összegöngyölt nejlondarabokkal, beléjük csapódom, megnyugszom és hason fekve elalszom

A valóságban felébredek, megcsörren az óra.