Szülők iskolája

Egy
A múlt év egyik késő tavaszi napján a trolibuszon egy apát láttam gyermekével. A jól ismert útvonal nem kötötte le az érdeklődésemet, egyébként is kíváncsi ember vagyok, így hát szemérmetlenül őket figyeltem. Egymás mellett ültek, s míg a kislány a környező világ száguldása felett álmélkodott, az apa a kezében tartott vaskos irományba mélyedt. A kislány időről időre lelkesen, csilingelő hangon hívta fel apja figyelmét egy-egy külvilági mozzanatra. Az apa leánya felé fordulva sietős mosolygással nyugtázta a soron lévő látványt, de keze már idegesen továbblapozott, hogy egy szemvillanással később tekintetét ismét a paksamétára szegezhesse.

Amikor a gyerek nevel

SZEREPLŐK
MAMA: Világéletében egyszerű, drága asszony, napjainkban nyúzott nagymama, közel a hatvanhoz, élete a család áldozatos szolgálatában telik
EMMA: Ötéves unokája, mi sem természetesebb számára, mint hogy nagyanyja élete az ő áldozatos szolgálatában telik

EMMA: Mama! Azt hogy kell mondani románul, hogy barát?
MAMA (hagymát pucol): Nem tudom, kislányom, én nem tudok románul. Majd Anya megmondja, ha hazajött.
EMMA (kissé csalódott): Hát... na jól van. (intőn emelve mutatóujját) Csak ne felejtsd el megkérdezni tőle.

Nálatok vannak-e állatok?

Falusi gyerekként sosem éreztem késztetést arra, hogy egymással marakodó kutyáinkat-macskáinkat, a baromfiudvar zajos aprónépét, az időnként bégetéssel és mekegéssel kiegészülő háztáji kórust túlkiabálva a szüleim elé álljak: ugyan lehetne-e énnekem valamiféle házi kedvencem? Teszem azt, egy raj zebradánió, sőt, rögtön egy pár zebrapinty is. Hiszen haszontalanságukban is olyan szépek lehetnek így együtt.

Családi melodráma két felvonásban

SZEREPLŐK
APA: Energikus harmincas férfi, sztentori hanggal, tekintete a horizonton
HANCSI: Kislánya, hároméves, öntudatos fülkeforradalmár, tekintete a zeniten

APA (a friss kikelet hangján): Gyere, te pocok, felöltözünk!
HANCSI (kedves önfeledtséggel magyaráz): De Apa, a zöld kicsi tündér szomorú itt a szobában, ugyanis meg kell keresnem neki a barátját, a nagy lila vízilóóót. Ezt kérte tőlem, tudod?