2011. június 3., péntek

Családi melodráma két felvonásban

SZEREPLŐK
APA: Energikus harmincas férfi, sztentori hanggal, tekintete a horizonton
HANCSI: Kislánya, hároméves, öntudatos fülkeforradalmár, tekintete a zeniten

APA (a friss kikelet hangján): Gyere, te pocok, felöltözünk!
HANCSI (kedves önfeledtséggel magyaráz): De Apa, a zöld kicsi tündér szomorú itt a szobában, ugyanis meg kell keresnem neki a barátját, a nagy lila vízilóóót. Ezt kérte tőlem, tudod?
APA: Előbb öltözzünk fel, jó?
HANCSI: De Apa, hát nem érted, hogy a zöld kicsi tündér nagyon szomorú?!

Ötvenkét perc elteltével

APA (alig hallani, talán sír): Gyere, Hancsikám, drága kicsi szívem, vegyük fel a szoknyácskádat...
HANCSI (reszelős hangon üvöltve): Apa, te ne parancsoljál nekem!!!
APA (zokog, kiégett, reményvesztett roncs, hangja a semmibe fúl, tekintete nincs; végül felveszi kislánya szoknyácskáját)

1 megjegyzés:

  1. Áh, gyakorlott apa már a második mondat után belemegy a játékba, és jön a kikerülő manőver: a viziló-kereső expedícióhoz speciális expedíciós öltözéket kell felvenni, ami ugyebár áll egy szoknyácskából, ...

    VálaszTörlés