Amikor a gyerek nevel

SZEREPLŐK
MAMA: Világéletében egyszerű, drága asszony, napjainkban nyúzott nagymama, közel a hatvanhoz, élete a család áldozatos szolgálatában telik
EMMA: Ötéves unokája, mi sem természetesebb számára, mint hogy nagyanyja élete az ő áldozatos szolgálatában telik

EMMA: Mama! Azt hogy kell mondani románul, hogy barát?
MAMA (hagymát pucol): Nem tudom, kislányom, én nem tudok románul. Majd Anya megmondja, ha hazajött.
EMMA (kissé csalódott): Hát... na jól van. (intőn emelve mutatóujját) Csak ne felejtsd el megkérdezni tőle.

Pár perc elteltével
EMMA: Mama! A teknősbékák mit esznek?
MAMA (két hús klopfolása között): Fogalmam nincs, kislányom. Talán vízi növényeket vagy halakat vagy rákokat vagy kagylókat, esetleg homokot. Más nincs a víz alatt, amit megehetnének. De majd Apa hazajön a munkából és megnézitek együtt a könyvekben.
EMMA (jogos felháborodásában): Vedd tudomásul, Mama, hogy haragszom rád. Te semmiről nem akarsz velem beszélgetni!

Újabb pár perc elteltével
EMMA: Mama! Mi is a neve annak a dinoszaurusznak, amelyiknek olyan a farka, mint a buzogány és nagy tüskék nőnek ki belőle?
MAMA (túlkiabálva a mosogatóba csobogó vizet): Drága kislányom, a Mama ezeket végképp nem tudja.
EMMA (felháborodását aggódás váltja fel): Igazán tanulhatnál és gyakorolhatnál addig, amíg mi ebéd után alszunk, Mama. Mi lesz így veled az életben, ha semmiről nem tudsz semmit?