– Megvan! – mondja. Indulhat hát a játék, a keresztkérdéseket két felettébb okos felnőtt teszi fel: feleségem és jómagam.
– Élőlény?
– Igen.
– Állat?
– Igen.
– Madár?
– Nem.
– Emlős?
– Van patája és szarva?
– Nincs.
– Ragadozó állat?
– Igen.
– A trópusokon él?
– Nem.
– De erdőben él?
– Igen.
– Hatalmas?
– Igen.
– Barna?
– Nem.
– Fekete?
– Igen.
Kissé bizonytalan csend telepszik közénk. Egy hatalmas, fekete vérengző vadállat, amely a kerek erdő közepén irtja állattársait. Hirtelen világosság gyúl az agyamban:
– Maugli barátja?
– Nem.
Visszasüppedek a csüggedésbe. Percekig tartó kínos szünet következik, lányunk kárörvendő ábrázatán törvénytelen vigyor ül, ahogy hangtalan küszködésünket figyeli. Végül feleségemnek mentőötlete támad:
– Brummog?
– Nem.
Lázasan kergetőznek a gondolataim, sorra veszek minden élőlényt a fokföldi rekettyétől a bengáli tobzoskán át a masztodonig, amire csak a Búvár Zsebkönyvekből emlékszem, de hiába. Frissében szerzett szerénységgel érdeklődöm lányomtól:
– Emma, te igazából, mondjuk az állatkertben, láttál már ilyen állatot?
– Nem.
– De képeken láttál?
– Nem.
– Akkor a tévében?
– Nem.
Ez már szürreális. Képzelhetetlen, hogy mi lehet az, amiről ezek szerint csak hallott, és hatalmas, fekete vérengző satöbbi, satöbbi. Megadóan sóhajtok fel:
– Szabad a gazda!
– Jaj, ti olyan buták vagytok...! – nyugtázza lányunk jólesően, majd kivágja a rezet. – Hát mi volna más, mint az acéltőcs!
Feleségemmel megkövülve meredünk Emmára, majd egymásra. A gyereknek már megint igaza van, mi sem egyértelműbb ennél: ha valami, hát csak az acéltőcs alakja bontakozhat ki ezekből a válaszokból, de...
– Emma, mi a frászkarika az az acéltőcs?!
– De hiszen már mindent tudtok róla! Nem figyeltetek?! Hát az acéltőcs egy hatalmas, fekete szőrű, nagy karmú ragadozó állat, ami az erdőben él és rémisztgeti a kisebb állatokat. Természetesen csak én találtam ki az előbb a játék kedvéért.
Isten bizony, kedvem lenne lerajzolni egy igazi acéltőcsöt, mint olyat, de tudom, összes rajztehetségemet bevetve sem lenne olyan, mint amilyet a lányod elképzelt... :)
VálaszTörlés-Ogodej
Azért legalább megpróbálhatnád, mert nekem a leghalványabb sejtelmem sincs :) minduntalan egy örvös mackó képe bukkan fel.
VálaszTörlésÁ, rutintalan vagy. Az acéltőcs távolról sem emlékeztet az örvös mackóra, tessék csak arra a közismert tényre gondolni, hogy nevét is inkább madárcsőrszerű ajakképződményéről kapta, ami oly jellegzetessé teszi az acéltőcs megjelenését. Szóval az örvös mackó nagyon távoli találat. ;)
VálaszTörlésJó, jó, az acéltőcsnek csak azóta olvastam utána alaposabban. Azt is megtudtam, hogy a tőcs valóban a rostrum, amivel marcangol.
VálaszTörlés