2018. február 14., szerda

Vak vezet

Vak ember, könyökömbe kapaszkodva lohol mellettem a Herminán, megyünk a 47-be. Kérdezem, mi van ott, mondja, hogy a vakok országos egyesülete. Előzékenyen felhívja rá a figyelmem, hogy nagyon szép székházuk van, nézzem majd meg jól, mondja a vak ember. Odaérünk, bemegyünk a nagy kőkapun, ő megtorpan, engem visszahúz. Na, nézze meg, mit szól hozzá, noszogat. Egykor valóban gyönyörű épület lehetett, mára a homlokzatról foltokban lehullott a vakolat, az épületdíszek java része oda, pőre téglakémény görbül a tető fölé. Kissé szomorú látvány az esti sötétségben. Tényleg gyönyörű, mondom. Ugye, ugye, mondja büszkén a vak ember.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése