Az események felgyorsulnak, miután a házaspár legnagyobb, hétéves gyermeke is felkel ágyából és jobbról belép a színpadra. Fejét lehajtva még a szemét dörzsöli, ahogy álomittas, tétova léptekkel, könnyű gyerekhálóingében közeledik a rendezői balon kissé ügyetlenül elhelyezett étkezőasztalhoz. Leül, a súgólyukkal szemben, fejét felemeli, s a nézőtéren ülőkből egyszeriben döbbent kiáltás szakad fel, amint megpillantják feldagadt szemét. A maszkmesternek adandó utasításnak egyértelműnek kell lennie: a gyerek jobb oldali alsó és felső szemhéja ödémásan duzzadt, csipetnyi piros púder felvitelével jelezzük a duzzanat kiterjedését. A gyerek szeme csak egy vékony résen át látszik, már amennyiben felemeli az állát. Időnként felemeli.
A nézők kiáltását hallva a továbbra is álmosan mozgó felnőtt színészek a nézői tekinteteket követve darabbeli nagylányukra szegezik tekintetüket. Ijedt kiáltás hagyja el az ő ajkukat is. Egészen pontosan ezt követően gyorsulnak fel az események. A feleséget játszó színésznő telefonálni kezd, ügyeletről ügyeletre kapcsolják, sietős szavakkal leírja a kislány bedagadt szemét, mire végül kiderül, hogy a szemészeti ügyeletet a Péterfy utcai kórház látja el reggel nyolcig. A színpad tengelyében, a falon elhelyezett órára néznek mindannyian, a színészek megmerevednek, egy drámaian megnyúló pillanatig áthatolhatatlan csend uralja a színpadot: hét óra húsz perc. Mintha láthatatlan karmester intené be a forzandót, ugyanabban a pillanatban egyszerre mozdulnak meg az alakok, a jelenet korábbi részének dramaturgiai ellenpontozásául sietség, kapkodás, ideges mozdulatok jellemzik a színészi játékot. A férjet játszó színész eltűnik a kulisszák mögött, hogy pár másodperc elteltével utcai ruhába öltözve bukkanjon elő. A nagylány is utcai cipőbe ugrik, de hálóingje rajta marad. A kisebb gyerekek kórusban üvöltve követelik a reggelit, a kávéfőző gép a jelenet csúcspontján sisteregve durran egy nagyot, víz nélkül lett elindítva a program.
Az apa kézen ragadja lányát, s szinte rohanvást lépnek ki az ajtón. A nyitva maradt ajtón át még látjuk, ahogy a színpad hátsó része felé ügetnek, az apa hosszú léptekkel húzza maga után gyermekét. A lány botladozva fut, másképp nehezen bírja tartani a lépést apjával. A forgószínpad elindul, a lakásbelső az otthon maradt szereplőkkel együtt balra kikúszik a színpadképből, és ismét a jobbról a színpadra lépő apát látjuk gyermekével. Mozgatott erzsébetvárosi házhomlokzatok előtt gyalogosan sietnek céljuk, a Péterfy kórház szemészeti ügyelete felé. Autójuk nincs, a zsinórpadlás alatt húzódó áramszedő jelzi, hogy trolibusznak ugyan kellene járnia, de nem jár. Eközben a hangszóróból az otthon maradt feleség hangját halljuk, aki kétségbeesetten igyekszik kapcsoltatni a Péterfy kórház szemészeti ügyeletét, minden eredmény nélkül.
Ismét változik a szín. Az apa gyerekével beért az ügyeletre, tétován rohangálnak a színen, egy ürességtől kongó sivár folyosón, teremtett lelket sem találnak. A színpad tengelyében a már ismert óra, de most hét óra harmincöt percet mutat. Végül egy fityulás nővér kerül elébük, s elindul a dialógus.
APA: Kezét csókolom, a szemészeti ügyeletet keressük…
NŐVÉR: Ez az, de a doktor úr már elment.
APA: De hát nyolcig van ügyelet…
NŐVÉR: (karjait széttárva) Nem tudok mit csinálni, a doktor úr már elment.
APA: Mikor ment el?
NŐVÉR: Pár perce talán… Át kell menniük a Bajcsyba, nyolctól ott van ügyelet.
APA: Már ne tessék haragudni, de ez nem egészen így működik. Ha nyolcig van ügyelet, és a doktor úrnak nem sürgős esethez kellett mennie, akkor a doktor úr jöjjön vissza. Fél nyolc van. Nézzen a gyerekre. (NŐVÉR engedelmesen a gyerekre néz, sajnálat szikrája lobban a szemében, ha igaz.) Most bumlizzak ki Békávéval Kőbánya és a semmi határvidékére, mert ügyeleti időben nincs ügyelet…?!
NŐVÉR: De ha mondom, hogy a doktor úr elment…
APA: (némiképp fenyegetőző hangnemben) Akkor legyen olyan kedves felhívni, hogy jöjjön vissza. Ez ugyanis a dolga a doktor úrnak.
A nővér telefonálni kezd, az apa leányával leül a székekre. Néhány szó kihallatszik a nővér telefonos beszélgetéséből: kislány, bedagadt, nagyon, szülő, türelmetlen. Az óramutatók észrevétlenül tíz percet előrekúsznak a számlapon. Balról belép a színre egy magas, erőteljes, fiatal férfi. Kulcsával kinyit egy fehér ajtót, bemegy. Az apa nem biztos benne, hogy ő az orvos, így hát tanácstalanul ülve marad, nyakát az ajtó felé nyújtogatva.
FIATAL FÉRFI: (kikiabál a helyiségből) Akkor most nem jönnek?!
Ő tehát a szemészorvos. Az apa felpattan a székről, maga után húzza a lányát. Belépnek a helyiségbe, amiről kiderül, hogy szemészeti vizsgáló.
APA: Jó napot kívánok!
KISLÁNY: Csókolom!
ORVOS: Mi a panasz?
APA: (lányára mutat) A gyereknek nagyon bedagadt a jobb szeme. Nem tudjuk, mitől, de szúnyogcsípésre gyanakszunk… tegnap strandon voltunk, a klóros víztől is lehet talán…?
ORVOS: (várakozó tekintettel mered a szülőre, vállát felvonja)
APA: Be van dagadva a szeme… Nem tudjuk, mitől és milyen bajt okozhat… aggódunk…
ORVOS: (gúnyos mosollyal) Egy szúnyogcsípés miatt?
APA: Hát… én nem vagyok orvos… én csak azt látom, hogy nagyon be van dagadva a gyerek szeme… és szülő vagyok… aggódom, nehogy valami komolyabb baj legyen. A telefonos ügyeleten azt mondták, inkább hozzuk be a gyereket.
A szemészorvos befelé dohogva egy titokzatos műszeren keresztül pár másodpercig nézi a gyerek mindkét szemét, valamit beír a számítógépbe, kinyomtatja, aláírja, lepecsételi és átnyújtja az apának. Ezt követően rögtön sarkon is fordul, egyetlen szó nélkül elhagyja a helyiséget. Az apa, lánya kezét fogva, tétován áll tovább a szemészeti vizsgáló közepén.
APA: Viszontlátásra…
ORVOS: (csupán távolodó lépteit halljuk)
KISLÁNY: (kedvesen kiáltva) Köszönöm, doktor bácsi!!!
ORVOS: (klumpája tovább kopog a folyosó kövezetén)
APA: Micsoda stílus…!
KISLÁNY: Miért vagy mérges, Apa?
Az apa sem válaszol, leányával együtt kilép a vizsgálóból. Egy másodpercig gondolkodik, nyitva hagyja-e maga után az orvosi szobát, de jobbik eszét elővéve végül behajtja az ajtót. Pár másodpercig némán olvassa az orvos által kinyomtatott papírt, végül összegyűri, a kukába dobja, majd a telefonjáért nyúl. A vonal másik végén a feleség hangját halljuk.
ANYA: Szia! Na mit mondott az orvos?
APA: Semmit. Mindegy. Keress a neten egy magánrendelőt, és hívj vissza, hova vigyem a gyereket.
Függöny. A vastaps elmarad, a nézők unottan szedelőzködnek.
Függöny. A vastaps elmarad, a nézők unottan szedelőzködnek.
Erre már egyszerűen nincs mit mondani. Mi a bús bánatosnak megy az ilyen orvosnak... Felháborító és elkeserítő.
VálaszTörlésÜtős és aktuális, nagyobb nyilvánosságot érdemelne.
VálaszTörlésNo és a stílusa szokás szerint kiváló!
Gratula!
Na kőszönöm :-)
Törlés